S_taijiquan_call

Tài​jí​quán

A Taijiquan (eredeti kínai nevén 太极拳 Tàijíquán vagy más elterjedt, de helytelenül leírt nevén tájcsi vagy taichi) egy ősi kínai harcművészeti rendszer, amely a nyugati világban főleg egészségmegőrző hatásáról ismert. A kínai harcművészeteket kultúránkban rendszerint kungfu néven szokás emlegetni, míg a kínaiak a wushu kifejezést használják.

A kínai harcművészeteket két nagy ágra oszthatjuk: a belső (内家 nèi jiā) és a külső (外家 wài jiā) stílusokra. Fontos különbség e kettő között, hogy míg a külső stílusok elsősorban a fizikai képességek fejlesztésére fókuszálnak (erő, sebesség, reakció idő) az izmok, inak, csontok és bőr közvetlen edzésével, addig a belső stílusok nagyobb hangsúlyt fektetnek a relaxációra, ellazultságra. Ez természetesen a qi használatának módszereivel is összefügg: a külső stílusok fizikai erőt (力 lì) használnak a qi (气 qì) irányítására, belső stílusok pedig a szándékot, tudatot (意 yì) használják a qì mozgatására. Helytelen feltételeznünk azonban, hogy a külső stílust gyakorlók kizárólag csak a külsőt edzik, illetve a belső stílust gyakorlók csak belsőt. Ehelyett inkább azt mondjuk: a külső stílusok kívülről haladnak befelé, a belső stílusok pedig belülről kifelé. A külső stílusoknál a gyakorlók kezdőként szinte kizárólag a test fizikai edzésével foglalkoznak, aztán általában később, magasabb szinten foglalkoznak a jīng (精 esszencia), qì (气 életerő) és shén (神 szellem) művelésével. Külső stílus például a Shàolínquán (少林拳), a Wing Chun (咏春 Yǒng​chūn)​ vagy a Chang Quan (长拳 Zhǎng quán).

A belső stílusoknál már a kezdetektől a belső edzésen van a hangsúly, s ezzel párhuzamosan történik a test fizikai fejlesztése is. Jellemzőjük a Qigong és a Neigong mozgás közbeni alkalmazása, a qi belső keringetése és felhasználása. A belső stílusok közé tartozó Taijiquan tehát elsősorban a belső energiával dolgozik. Emellett fontos még, hogy mozgás közben a test relaxált állapotú és a mozgást az erősen koncentrált elme szabályozza. A külső stílusokra inkább egyes izomcsoportok és a fizikális erő használata jellemző, míg a belső stílusokban az egész test mozog, az erő az egész testből jön, sosem annak egy részéből. Híres belső stílusok a Taijiquan, a Xingyiquan (形意拳 Xíngyìquán) vagy a Baguazhang (八卦掌 Bāguà zhǎng).

Az itt említett stílusok mindegyikére jellemző, hogy valójában több különböző irányzatot takarnak, amelyek bizonyos alapelvekben és jellemzőikben megegyeznek. A híres stílusok eredetileg egy-egy család vagy híres mester féltve őrzött titkát képviselték és csupán a nem is olyan régi múltban kezdték el szélesebb rétegeknek is átadni. A Taijiquan öt leghíresebb és legismertebb stílusa a Chen, a Yang, a Sun és a kétféle Wu stílus.

A harcművészet oktatása hagyományosan mester és tanítvány között történik, a tudást minden körülmények között személyesen adják át. Ezért minden mesterről ismert, hogy a stílus hányadik generációját képviselte. Így például iskolánk mestere, Han Kui Yuan a Chen stílus 19. generációjához tartozik.

 

S_chenshitaijiquan_call

Chén Tàijíquán

A különböző irányzatok eredete rendszerint a homályba vész és többféle legenda is kötődik hozzájuk. A Taijiquan első képviselőjeként az egy taoista szerzetes, Zhang Sanfeng (张三丰) nevét szokás emlegetni. Az ő létezését azonban hiteles történeti források nem támasztják alá, és az sem ismert, hogy pontosan mikor élt. A Taijiquan első, történelmileg is bizonyítottan létező képviselője a 17. században élt Chen Wangting (陈王庭) volt. Ő a Chen család 9. generációjához tartozott. A Chen stílusú Taijiquan (陈式太极拳 Chén shì Tàijíquán) hagyományosan a Chen család Henan tartománybeli otthonához, a Chen faluhoz (陈家沟 Chenjiagou) köthető.

Idővel innen indult útjára a többi irányzat, valamint a Chen stílus további változatai. A stílust egészen a 20. század elejéig csak a Chen faluban oktatták. 1928-ban a stílus néhány elismert mestere – köztük a 17. generációhoz tartozó Chen Fake – Pekingbe költözött és ott folytatta a stílus oktatását.

A stílus történetről bővebben itt:

Más taiji stílusokhoz képest a körkörös/spirális mozgás az, mely leginkább megkülönbözteti a Chen stílust. Az egész test, minden ízület folyamatos spirális mozgásban van, kis és nagy körök követik egymást szüntelen. Ezt illusztrálja a jól ismert yin-yang (阴阳Yīnyáng) szimbólum is. A yin és yang dinamikus egyensúlya (taiji) ezen kívül még többféleképpen jelenik meg:

•    zárás – nyitás,
•    lágy – kemény,
•    lassú – gyors,
•    mély – magas (állás) folyamatos váltakozása.

S_chenshixinyihunyuantaijiquan_call

Chén Shì Xīn​yì Hùn​yuán Tàijíquán

A Chén Shì Xin Yi Hunyuan Tàijíquán (陈式心意混元太极拳) egy egészen új rendszer, melyet Feng Zhi Qiang nagymester alkotott meg az 1980-as évek körül. Feng mester úgy találta, hogy a hagyományos gyakorlási rendszer nem fejleszti elég gyorsan a tanulók belső energiáját, ezért a régi rendszerbe bevitt olyan elemeket, melyek kifejezetten a belső energia fejlesztését segítik. Feng mester, minthogy sokféle harcművészetet tanult és sok harcművészeti ágnak jeles képviselője, a rendszerbe beleépített Qigong gyakorlatokat (Hunyuan Qigong, 12 gyakorlat) és Xing Yi elemeket (Wu Xing, 5 elem), ezek segítségével a tanulók jobban ráérezhetnek a belső energiára és annak alkalmazására, fejlesztésére.

Egyesületünk ezt a rendszert képviseli.