A taiji kard (jian) A kard az egyik legősibb kínai harcművészeti fegyver. Már a bronzkorból származó kardokat is fedeztek fel régészek. A régi kínai fővárosban, Xian-ban (Hszian) kiásott Agyaghadsereg tisztjeinél is kardokat találtak. Ez a Qin (Csin) dinasztia korabeli lelet több, mint 2000 éves. A korai kínai kardok kemény fémből készültek, hasonlóan a nyugati középkori fegyverekhez. A harcban a hasító és vágó technikákat részesítették előnyben. Általában a nagyobb, nehezebb fegyvert használók, vagyis a magasabb, erősebb harcosok kerültek fölénybe ellenfeleikkel szemben. A kard technológia fejlődésével ugyanakkor a siker már inkább függött az ügyességtől, a pontosságtól és a gyorsaságtól. Mivel hajlékony, élénk és elegáns mozdulatok jellemzik, a kard elsősorban az úriemberek, a tudósok és a tisztek fegyvere. Lényeg jól megragadja a kínai harcművészeti mondás: „A szablya, olyan, mint a vad tigris, a kard pedig mint az úszó sárkány.” A kard felépítése, és részei A Chen taiji egyik rövid fegyvere, a kard jellemzően könnyű súlyú és pengéje rugalmas. A szablyával ellentétben mindkét oldalán van vágóél, és a vége hegyes. A markolat tetején található egy gomb, amit hátraütésekre használhatunk. A fegyver különböző funkciókat betöltő részekre osztható. A penge a hegyétől kezdődő első harmada rendkívül éles, de nem túl erős. A középső harmad kicsit erősebb, és bár már nem olyan éles, még használható vágásokra. A kardmarkolat kosara felé eső harmad a legerősebb, ugyanakkor tompa élű. A kard rugalmassága lehetővé teszi, hogy viselője több szögből is, különböző módszerekkel okozzon sérülést. Sokoldalúságáról szólva: „nincs olyan rés, melybe ne hatolhatna be egy kard, és nincs olyan rés, melybe még egy be tudna hatolni.” A kard formagyakorlat A fegyveres formagyakorlatok a Chen taiji gyakorlásának fontos részei. A különféle fegyverek eltérő készségeket fejlesztenek. A Chen kard forma gyakorlása többek között segíti […]