Gōngfǎ, quánfǎ, yòngfǎ

Az edzés három fő részre bontható, melyek mindegyikére érvényesek a gyakorlás során mindvégig szem előtt tartandó alapelvek. A szorosan összefüggő elemek mindegyikének kitartó gyakorlása szükséges a harcművészeti jártasság eléréséhez.

Gōngfǎ (功 法)

Az „alap”, mely magában foglalja a meditációs gyakorlatokat (Wújí állás, Tàijí állás, Hùnyuán állás), a Qìgōng-ot (12 gyakorlatból álló Hùnyuán  Qìgōng), a selyemtekercselő gyakorlatok (chánsī nèigōng, 缠丝内功), a Tàijí (facsaró)bot gyakorlatokat. A gōngfǎ célja a qì gyarapítása, minőségének javítása, és írányítása. A gōngfǎ a fejlődés nélkülözhetetlen eleme, biztosítja a taijiban használt képességek megőrzését életünk végéig.

Quánfǎ (拳 法)

Formagyakorlatok, melyhez tartalmilag a fegyveres formagyakorlatok is sorolhatóak. A formagyakorlatokkal sajátíthatók el a rendszer technikái (13 technika), fejleszthető mind belső (jīng, qì, shén) mind a külső (izmok, inak, csontok). A körkörös mozgással valósítható meg a yin és yang folyamatos változása, illetve a dāntián (丹田) fejlesztése, mely a körzések középpontja.

Yòngfǎ (用法)

Alkalmazások. Fő módszere a lökőkezek (tuī​ shǒu, (推手) . A lökőkezek egy progresszív módszer, melynek segítségével elsajátítható a taiji 13 technikája alkalmazása (tài​jí​ shí​sān​ shì, 太极十三式). Progresszív, mert az egyszerűtől, halad a bonyolult felé, illetve a kötött mozgástól a szabad mozgás (küzdelem) felé. A gyakorlás kezdetén egy helyben egy-egy kéz folyamatos érintkezésével történik a mozgás, majd kétkezes gyakorlatok következnek. A következő szint a lépésekkel kivitelezett gyakorlatok (folyamatos érintkezéssel), majd végül a szabad küzdelem.

Míg a formánál saját magunk megismerése a cél, a lökőkezeknél a fókusz az ellenfélen van. Fejleszti a bőrérzékelést (tīng​lì, 听力​), melynek segítségével rögtön felismerhető az ellenfél szándéka, mozgásának iránya, s így a megfelelő reakció kiválasztása. A lökőkezek tanulása már bizonyos jártasságot feltételez a gōngfǎ-ban és a formagyakorlatokban.

Mesterünk az oktatást valamelyik egyszerűsített formagyakorlattal kezdi, melyet a későbbiekben a gongfa   (Qìgōng és Tàijí állás), majd a lökőkezek követ.