Tàijíquán
A Tàijí (太极) kínai kozmológiai fogalom, szó szerinti jelentése tài (太) = nagy, legfelsőbb (supreme), jí (极) = pólus, véglet (ultimate), azaz a változás nélküli végtelen abszolútum, a mozgás és a polaritás megjelenése előtti állapot. A Tàijíquán (太极拳) kínai harcművészet, amely elősegíti az egészségmegőrzést. Bármilyen korú és testi adottságokkal rendelkező ember számára alkalmas lassú, koncentrált mozgásforma, amely erősíti a szervezet egészséges működését és a tudatos létezési módot. A köznyelvben a tàijí szó a tàijíquán rövidítéseként használatos.
A Chén stílusú tàijíquán (chénshì tàijíquán, 陈式 太极拳) különféle formagyakorlatok gyűjtőneve, amelynek része a pusztakezes, 24-, 48-, 83- és 71-lépéses formagyakorlatok, valamint a fegyveres formák (kard, szablya, legyező), a páros gyakorlatok (lökőkéz), és az egyéb harcművészeti technikák, például a hùnyuán tàijí (混元 太极 ) és qìgōng (氣 功), az öt elem (xíngyì, 形意) gyakorlatok, illetve a formából kiemelt lépések gyakorlása (zàotánshì, 操单式) is.
A kungfu-t (gōnfū, 功夫) a nyugati világ gyakran kizárólag a kínai harcművészettel azonosítja. A gōnfū azonban ennél sokkal tágabb fogalom, gyakorlatilag bármilyen művészi szinten végzett kifinomult tevékenységet, tudást, jártasságot és műveltséget jelenthet, amelyet szorgalmas, elmélyült munkával, és megfelelő tanulási időráfordítással lehet megszerezni (kalligráfia, költészet, festészet, zeneművészet, sport, főzéstudomány). A gōnfū összetett szó, az írásjegyek jelentése “érdem, képesség, munka, erőfeszítés, művészet” (gōn, 功) és „férfi, ember” (fū, 夫). A kínai harcművészet kínai megfelelője a zhōngguó wǔshù (中國 武術).
A kínai harcművészet belső stílusokat (nèi jiā, 内家) és külső (wài jiā, 外家) stílusokat jelöl. A belső stílusok a koncentrált, ellazult, és tudatos belső működésre összpontosítanak, a külső stílusok a fizikai képességek fejlesztését helyezik előtérbe. Mindkét stílusirányzat az életerőt fejlesztésére törekszik, de a belső stílusok a tudat, a szándék (yì, 意) aktivizálásával, a külső stílusok viszont az izomerő mozgósításával (lì, 力) próbálják meg a qì-t (气) fejleszteni. A külső stílusok “kívülről haladnak befelé”, a belső stílusok azonban “belülről kifelé”.
A Tàijíquán öt leghíresebb és legismertebb stílusa a Chén (陈) , a Yáng (楊), a Sūn (孙) és a kétféle Wǔ (武) stílus.
A Chén stílusú Tàijíquán belső harcművészeti stílus, melyet a körkörös mozgás, spirális erő, másnéven a selyemgombolyító erő (chánsījìn, 蝉丝劲) jellemez. A spirális erő lassú, lágy, laza, stabil mozgás, amely a természeti törvények működésével is összhangban van. Lényege a szívből jövő szándék tudatosításán keresztül megnyllvánuló belső erő. A belső erő gyakorlással fejleszthető. Az test minden része folyamatos spirális mozgásban van, kis és nagy körök követik egymást, a jól ismert yīnyáng (阴阳) szimbólum felépítése szerin. A Tàijí, mint harcművészet és gyógyító művészet ötvözi a yīn és yáng erőket, melynek többféle megjelenési formája lehet a gyakorlás során, például a záró és nyitó, vagy a lágy és kemény mozdulatokban, a lassú és a gyors mozgásban, a mély és magas állásban, illetve ezek folyamatos váltakozásában. A harcművészet oktatása hagyományosan mester és tanítvány között történik, a tudást a Mester személyesen, elsősorban szóbeli hagyományozás és tanítás által adja át. Ezért minden mesterről ismert, hogy a stílus hányadik generációját képviseli. Iskolánk nagymestere, Hán Kuíyuán (韩奎元) a Chén stílusú tàijíquán pekingi harmadik nemzedékének, valamint a Hùnyuán Tàijíquán és Qìgōng képviselője.
A Hùnyuán Tàijíquán (混元 太极拳) és a Hùnyuán Qìgōng (混 元 氣 功) rendszereket Féng Zhìqiáng (冯志强) nagymester, Chén Fākē (陳發科) tanítványa, Hán Kuíyuán (韩奎元) mesterünk mestere alkotta meg. Egyesületünk célja a Chén stílusú Tàijíquán, a Xíngyìquán, valamint a Hùnyuán Tàijíquán és Qìgōng harcművészeti technikák megismertetése és gyakorlása.